Híreink

Egy találkozás, ami összeköt

Az Emberbarát Alapítvány kuratóriuma 2026. május 20-án találkozót tartott mindazok számára, akik az elmúlt évtizedekben — 1991 és 2026 között — részt vettek Alapítvány rehabilitációs programjában. Az Alapítvány jelenlegi és korábbi dolgozóin kívül körölbelül 100 felépült szenvedélybeteg volt jelen, hogy együtt ünnepeljen.

Május 20-án csütörtökön az Emberbarát Alapítvány munkatársain kívül a felépült szenvedélybetegekkel telt meg a templom. Ez a nap a kapcsolódásról, a viszontlátás öröméről, a közösen megtett út ünnepléséről szólt, melynek kimondott célja volt, hogy mindenki biztonságban, elfogadásban és megbecsülésben érezhesse magát.

Körülbelül 100 felépült szenvedélybeteg jött el, és nyilvánosan beszámoltak életük alakilásáról. Voltak, akik nem tudtak eljönni, de levélben jelezték, hogy drogmentesen élnek. Az Intézet 1991-ben nyílt meg, és örömteli volt, hogy az első betegek közül is többen eljöttek, bár vannak, akik azóta már nincsenek közöttünk.

A megnyitót Bereczki Ági intézményvezető helyettes mondta, majd igét hirdetett Bereczki Sándor. Nagyon bensőséges alkalom volt, melyetnek része volt a közös ebéd.

Az elhangzott igehirdetés vázlatát az alábbiakban tesszük közzé: A köntös, gyűrű, saru

„Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá; húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára.” (Lukács 15:22)

Kedves Testvérek, a tékozló fiú története nem egy szép mese. Ez a mi történetünk. Azé az emberé, aki valaha elveszítette önmagát — és mégis hazatalált.

A fiú nem csak pénzt herdált el. Az ég és a föld felett lebegett az élete. Nem volt, Akihez tartozzon. Egymaga rótta az utat, elveszítette a méltóságát, elveszítette a szabadságát. Elveszítette azt, aki volt. Amikor hazatér, az apa nem vonja kérdőre, nem leckézteti meg. Nem szégyeníti meg. Nem vizsgáztatja, hanem befogadja, újat kezd vele. A kereszt alatt történik bennünk mélyre ható változás. Az Úr helyreállítja azt, amit a bűn, a szégyen, a függőség, a múlt elvett.

A hazatérő fiúnak az apa 3 nagy ajándékot ad. A fiú ruhája szakadt, büdös, szégyenteli volt. Az apa mégis azt mondja: „Hozzátok ki a legszebb köntöst!”

A köntös azt jelenti:

Nem a múltad szerint bánok veled.
Nem a szégyenedet látom, hanem a gyermekemet.
A szeretetem nem fogyott el.
A Golgotán Jézus levetkőztetve függött a kereszten, hogy te felöltöztetve állhass Isten előtt. Ő hordozta a szégyent, hogy te méltóságot kapj. A köntös azt mondja: „Nem vagy többé a múltad foglya.”
 
Gyűrűt is kap. A gyűrű a bibliai korban pecsétgyűrű volt. Aki gyűrűt viselt, az nem szolga volt, hanem örökös. A fiú azt mondja: „Tégy engem béressé.” Az apa válasza: „Gyűrűt a kezére!” Ez azt jelenti:

Nem másodrendű gyerek vagy.
Nem megtűrt vendég.
Nem „majd meglátjuk, bizonyíts” kategória.
Hanem teljes jogú gyermek.
A kereszten Jézus elveszítette a Fiú közelségét („Én Istenem, miért hagytál el?”), hogy te visszakapd a fiúi jogot.
A gyűrű azt mondja: Jogod van hazajönni. Szeretni fogunk.
 
A saru. A rabszolgák mezítláb jártak. A fiú mezítláb jött haza — rabszolgaként gondolt magára. Az apa sarut ad neki. Ez azt jelenti:
Nem vagy rabszolga többé.
Nem köt a múltad.
Nem vagy a bűn foglya.
Szabad emberként járhatsz tovább.
A kereszten Jézus lábát szögek verték át, hogy a te lábad szabadon járhasson.
A saru azt üzeni: „Szabad vagy. Mehetsz. Élhetsz. Járhatsz.”
 
A köntös: méltóság
A gyűrű: identitás, fiúság
A saru: szabadság
 
Ez a három együtt azt jelenti:
Isten nem csak megbocsát — helyreállít.
Nem csak visszafogad — visszaemel.
Nem csak új esélyt ad — új életet ad.
 
A tékozló fiú nem egy „megtűrt túlélőként” tér haza, hanem helyreállított gyermekeként. Ez a kereszt ereje.
Lehet, hogy valaki ma úgy érzi:
„Én már nem vagyok ember.”
„Én már nem vagyok méltó.”
„Én már csak béres lehetek.”
„Én már túl sokat rontottam el.”
 
A kereszt válasza:
„Hozzátok ki a legszebb köntöst!”
„Gyűrűt a kezére!”
„Sarut a lábára!”
Isten nem azt mondja: „Majd ha rendbe jössz.” Azt mondja: „Gyere haza. A többit én elvégzem.”