Mindenki Temploma

Kedves Barátom!

Sok szeretettel köszöntelek a Mindenki Temploma Gyülekezetének honlapján.

 

Azzal a szándékkal hoztuk létre ezt a közösségi platformot, hogy  kapcsolatba léphess velünk, ha meg szeretnél minket ismerni. Rendszeresen hírt adunk  magunkról, hogyan élünk, és gondolkodunk a jelenvaló és elkövetkező világról.
Tovább olvasom

Mindenki TemplomaMindenki TemplomaMindenki TemplomaMindenki TemplomaMindenki TemplomaMindenki TemplomaMindenki Temploma

Gyülekezetünk története

A Mindenki Temploma Gyülekezete Isten alkotó  munkája révén, a Bereczki lelkész házaspár szolgálatai nyomán született meg. Nehéz konkrétan meghatározni azt az időpontot, mely a jelenlegi budapesti gyülekezet létrejövetelében a kezdetet jelentette. Talán a Bereczki házaspár 1970-es években Szentesen töltött évei jelentik azt az időszakot, melyre a közösség legrégebbi tagjai visszaemlékeznek. 

 

A visszaemlékezők beszámolója szerint a Bereczki házaspár szentesi segédlelkészi parókiája ezekben az években mindig nyitva állt az Úr mélyebb megismerésére  vágyó, különféle felekezeti hátterű vagy éppen teljesen felekezet nélküli érdeklődők számára. Sok gyermek, középiskolás, egyetemista fordult meg náluk, és egyszerű fizikai munkások, tanárok és teológusok egyaránt nyertek új életet, szabadulást, gyógyulást, megújulást a segédlelkészi otthonban. Az emlékezők szerint Sándor bácsiék sokszor a hívőkkel együtt a földre tett matracon aludtak, ahonnan mindannyian valóban a „porból kiáltottak a Magasba”.

 

A gyülekezet kovácsolódását szolgálta ezen kívül, hogy 1972-től a lelkész házaspár megnyitotta balatonaligai nyaralóját minden vágyakozó előtt, ahol külön a gyerekeknek és az ifjúságnak, illetőleg külön a nők és külön a férfiak részére kezdtek csendesnapokat tartani.

Mivel a gyülekezet jó része Budapesten vagy annak vonzáskörzetében lakott, Sándor bácsiék 1977-től rendszeresen feljártak gyülekezeti alkalmakat tartani Alsónémedibe, családokhoz Budapestre, valamint Ági néni édesanyjának, Rózsika néninek a Frankel Leó utcai lakásába. A szűkös lehetőségek ellenére a közösség dinamikusan nőtt.

Ez az ingázás a szentesi és a budapesti lakás  között nem volt ugyanakkor egyszerű a nem csekély távolság miatt. Ráadásul, a budapesti alkalom után azonnal, még éjjel vissza kellett utazniuk  Szentesre, mert másnap reggel Sándor bácsinak istentiszteletet kellett tartania. A Szentesről való feljárás nem csupán a budapesti alkalmak sűrűsödésével vált egyre nehezebbé, volt más gond is. Az Állami Egyházügyi Hivatal valamint az Egyház vezetősége nem nézte jó szemmel a hivatalos kereteken jóval túlnyúló lelki munkát. Igaztalan vádakkal, valamint házkutatásokkal próbálták ellehetetleníteni az állítólagos rendszerellenes tevékenységüket, és egyre keményebben támadták az ifjúsági munkát végző lelkész házaspárt. A sok támadás miatt a Bereczki házaspár – Isten egyértelmű útmutatását felfedezve – Budapestre költözött, és Sándor bácsi az egyházi kereteken kívül, kisiparosi munka mellett végezte szolgálatait a gyülekezet felé.

Jelentős változást jelentett, amikor a Sándor bácsiék családi házat vásároltak a kelenföldi Bornemissza utcában.  Ezen a helyen – melyet a gyülekezet egyszerűen „Borinak” nevezett – szintén rengeteg áldásban részesült a közösség. Az alagsorban közel százan tudtunk részt venni az istentiszteleteken, és a ház különböző részeiben kialakított lány- és fiúszobában többen hosszabb-rövidebb ideig lakhattak is a fővárosban tanuló gyülekezeti fiatalok.

A gyülekezet meghívásra ekkorra már számos helyen szolgált először református (Rákoshegy, Dunaharaszti, Gárdony, Magyarhomorog), majd pünkösdi (Dudar, Pécel, Kiskőrös, Bakonycsernye, Békés, Pécs, Sülysáp, Gyömrő, Inárcs-Kakucs, Paks, Hajdúsámson) közösségekben. 1981-ben pedig az Evangéliumi Pünkösdi Közösség meghívására, Isten vezetése alapján a gyülekezet hivatalosan csatlakozott a pünkösdi egyházhoz, a független gyülekezeti státusszal rendelkező Budai Gyülekezet néven.

A pünkösdi egyházhoz való csatlakozással a közösség nagy lehetőséget kapott a nyílt evangelizálásra a gyülekezet részére bérbe adott Gizella úti imaház nagyteremében. A közösség 8 éven át tartotta ezen a helyen evangelizációs alkalmait szombatonként, ahol később egész napos alkalmakat (iszákos-mentő nap, nőnap, férfinap, ifjúsági nap, hitmélyítő nap), valamint keddenként bibliai tanítást és bibliaórákat is tartott. A politikai rendszerváltást megelőző években hatalmas lelki áldásokat élt át a gyülekezet. A bátor és nyílt evangelizálás – melyet Isten egyértelmű munkája és jelei igazoltak –, ahhoz vezetett, hogy a Gizella úti imaház nagyterme csordulásig telt vágyakozókkal, sőt még a terembe vezető lépcsőkön, lépcsőházban is álltak az emberek. Az imaház kezdett kicsivé válni.

Ez időben részesült a gyülekezet abban a lehetőségben, hogy svéd pünkösdi testvérek hatalmas anyagi és lelki segítsége révén megvásárolhatta a romos állapotú kőbányai zsinagóga épületegyüttesét, melynek megnyitására a felújítást követően 1991-ben került sor.

Mindenki Temploma Gyülekezete és az Emberbarát Alapítvány a 2014 decemberében megtartott jubileumi ünnepségen emlékezett meg a kőbányán eltöltött 25 éves működéséről.