Híreink
Városi Ferenc levele
Városi Ferenc keceli lelkipásztor, aki a Mindenki Templomában szolgált 2017. június 24-én, szombat este az evangelizáción, a következő levelet írta lelkipásztorainknak, Bereczki Sándornak és Áginak.Kedves Sándor testvér!
Kedves Ági!
Különlegesen kedves, áldásos alkalmat tapasztaltunk Nálatok, Veletek a látogatásunk során.
Látjuk az áldást a munkátokon, s egy kicsit a küzdelmeitekbe is beleláthattunk. Imádkozunk, legyen minden nap forrásotok, erőtök az erő feletti munkában.
Látogatásunk utáni napokban kezdtük el a családi szabadságunkat. (Ilyenkor a gyermekeinkkel és unokáinkkal vagyunk a nagy víz partján – csúcslétszámunk most 19 családtag volt.)
Nagyon szeretem ezeket a szabadságos együttléteket... Sokat meséltünk Rólatok is, s volt módom elmondani az én régi túrricsei átéléseimet (újra).
Most érkeztünk haza, ezért csak most írok Nektek.
Hadd köszönjem meg azt a kitüntetett figyelmet, melyet kaptunk Tőletek az ottlétünk idején. Mi egyszerű látogatásra készültünk, s annyi kedves átéléssel jöttünk!
Az pedig külön csodálom, ahogyan összehozott bennünket az Úr ennyi idő után. Mi is sok göröngyös szakaszon vagyunk túl, de ahogyan az éveink telnek, egyre inkább összeáll a kép.
Kecel egyvallású (római katolikus) 10 ezer lakosú településre édesapám hozta az evangéliumot 1935 körül. A prófétás szakadások állandóan elvéreztették a munkáját. 8 tagú gyülekezet maradt 1973-ra.
Vívódások, vajúdások közepette, és egy nagyon határozott elhívás-csoda után kezdtem el a munka folytatását Kecelen, ahol gyermekkoromban úton-útfélen, szinte napirenden lepofoztak, megvertek, megaláztak az iskolatársaim, sőt a tanítóim, tanáraim is. (8 éves voltam, amikor Kecelre költözött a családunk.) Ebben a kisvárosban ma igen erős a társadalmi jelenlétünk, egészséges tekintélye van a gyülekezetünknek, erős a hitoktatói a gyermek és ifjúsági munkánk.
A 120 tagú gyülekezetünk heti rendszerességgel ott van a helyi TV-ben. S ami nagyon fontos aktív, erős az imacsoportunk.
Nem azért írom, hogy dicsekedjem, hiszen mi egy nagyon egyszerű nép között élünk, tevékenykedünk. Csak hogy belelássatok a régi barátaitok munkájába, és hogy kimondhassuk; a közös Nagy Barátunk, Szomor Imre testvér sem küzdött közöttünk hiába.
Reménységem, hogy van folytatás a kapcsolatunkban. A vezetőségünk felé is beszámolok az áldott tapasztalataimról.
Bocsánat, hogy hosszabb levelet írtam, de fontos a számomra, hogy egy kicsit átlássatok minket.
Szeretettel ölelünk Titeket!
